Trainer
1200 mm fesztávú Styroman-féle hab trainer
Ez a Styroman-féle 120 cm-es trainer lett (a linken látható változat előde).
A gép anyaga ugyanaz az XPS szigetelő habanyag amiből az Extra is készült. Első körben csak a natúr hab anyagot ragasztottam össze, plusz kapott egy 4 mm-es karboncső főtartót. A tolórudak acélhuzalok voltak egyszerű de biztonságos Z-hajlítással a végükön. Magassági kormány és csűrő volt a gépen, oldalkormánnyal egyelőre nem akartam vesződni. A zsanérozást sem vittem túlzásba, az elterjedt celluxos megoldást választottam. Futót sem szereltem rá, kézből indítottam. A felszálló súly ezzel 600g körül alakult.
Ilyen kis súllyal kézből gyönyörűen indult, a repülési idő a 15-20 percet is elérte. Csiga lassúsággal is lehetett vele repülni, bőven hagyott időt az ostoba hibák korrigálására. Átesésre teljesen képtelen volt, akár teljesen húzott magasságival, álló motorral is szépen le lehetett hozni. Egyedül a szél szeghette kedvemet, mert a könnyű gépet a legkisebb szél is dobálta, az oldalkormány hiánya miatt pedig lehetetlen volt vele oldalszélben repülni (a szél mindig irányba fordította).
Ezért hát az első fejlesztés egy oldalkormány lett.
Ezt követte előbb a szárny, majd a teljes gép üvegszövet megerősítése, festése.
A szárnyat nagyjából egyenszilárdságúra igyekeztem elkészíteni, a rögzítőcsavaroknál 4, majd a szárnyvég felé haladva 3, 2, végül egyetlen réteg 50 grammos üvegszövettel. A kompozit héj lehetőséget adott a 'skin hinge' megoldásra, tehát tulajdonképpen a rugalmas héj szolgált zsanérként. Ennek nagy előnye hogy éles szögű törés helyett néhány mm-es rádiusszal fordul át a szárnyfelület csűrőfelületbe, továbbá nincsen köztük légrés - mindkettő nagyban javítja a szárny és a kormányfelület aerodinamikai hatásfokát.
A korábbi fa motortartó bak helyett újat készítettem üvegszálas kompozitból, ami sokkal rugalmasabbnak bizonyult. Az acél tolórudakat karbonra cseréltem, a szervó oldalon műanyag snapperrel a kormányemelőnél pedig gömbfejjel. Ez rendkívül precíz, könnyed de kotyogásmentes működést eredményezett. Csűrő-differenciálást állítottam be a tolórudak hosszával, ennek köszönhetően felsőszárnyas géphez mérten nagyon szépen lehetett vele orsózni.
A megnövekedett felületi terhelés és a tükörsima szárnyfelület miatt jóval gyorsabb lett a gép, a merevebb szárnyak és vezérsíkok precízebb repülést tettek lehetővé. Ugyanakkor nehézkesebbé vált a kézből való indítás, és leszálláskor több légcsavar is eltört.
Ideje volt futót készíteni. Először csak főfutót kapott: egyszerű, fordított U alakú futószárat kentem ki üvegszövetből, és 64mm-es szivacs kerekeket szereltem rá.
Jóval a súlypont elé került, így még fűcsomókban sem bukott fel a gép. Felszálláskor az iránytartás problámás volt, a farok hol jobbra hol balra próbált kitörni szinte irányíthatatlanul. Néhány startot így is repültem vele többé-kevésbé sikeresnek mondható felszállásokkal, mígnem egyszer nem tudtam megfogni a kitörést és cigánykerék lett a vége.
Nyilvánvaló volt hogy farokfutó is kell, amit szintén a már jól bevált kompozit megoldással készítettem. Nem kormányozható kivitelű lett, a gép mégis irányítható volt taxizás közben az oldalkormánnyal, kis 'gázfröccsökkel'. És ami a legfontosabb, innentől gyönyörűen tartotta az irányt felszálláskor. Igazán nem bántam hogy a farokfutó miatt eltolódott súlypont kompenzálására kis ólmot is az orrába kellett tennem.
Az utolsó 'simítás' egy kompozit motorburkolat elkészítése volt, ezt már az 'igazi' ősmodelles, sablonos megoldással készítettem.
A gépbe kb. 16 repült óra került mielőtt (érdemei elismerése mellett) nyugdíjaztam.
Csak az elektronikát és a futókat szereltem le róla, így bármikor újra repképessé tehető - ki tudja, hátha még szükségem lesz egy jó trainerre :)
2008.05.07
A trainert elajándékoztam egy (repítésben) kezdő modellező kollegának. A napokban repültük be, nagyon ügyesen terelgette, remélem sok öröme telik bent, és egy napon majd tovább adja egy hasonló kezdőnek :)
2010.08.03
Hozzászólások
Gratulálok a munkához! Kérdésem lenne ezzel kapcsolatban.
Az üvegszövet mûgyanta készítését kérdezném meg, milyen anyagot használt és hogyan, köszönettel!
Az üvegszövet mûgyanta készítését kérdezném meg, milyen anyagot használt és hogyan, köszönettel!
Azóta gyanta tekintetében áttértem a magyar gyártmányú FM21i gyantára T16 térhálósítóval, jóval olcsóbb és semmivel sem rosszabb (bár úgy vettem észre kicsit kényesebb a hõmérsékletre és páratartalmomra térhálósodás közben).
A felhordás házi körülmények közt egy kutya közönséges ecsettel is megoldható. Egyszerûen átecsetelem a felületet a bekevert mûgyantával (vékonyan) és gondosan rásimítom a szövetet, szintén gondosan átecsetelve. A szálirány a kompozit termékeknél általában fontos, itt én nem fektettem rá különösebb hangsúlyt mert elsõsorban a felület minõségét akartam javítani és csak másodsorban a szerkezetet megerõsíteni.
Csak annyi gyantát érdemes felhasználni amennyi éppen átnedvesíti a szövetet, a több sem káros csak felesleges (erõsebb nem lesz tõle a termék csak nehezebb). Kis ügyességgel 1:1 súly arány elérhetõ (szövet/gyanta).
Munka után az ecset tisztítására aceton alkalmas (nem körömlakklemosó, mert abban általában különbözõ bõrápoló olajok, illatosító szerek is vannak – ráadásul újabban nem is aceton az oldószere).
Amire figyelni kell:
- Az epoxy bekeverési arányát 1-2% tûréssel tartani kell! A gyártó általában a tömeg szerinti keverési arányt adja meg, ez pontosabb keverést tesz lehetõvé és egy kis mérleg segítségével könnyebben is mérhetõ. A fenti gyanták esetében 35% (L235) illetve 20% (FM21i) a térhálósító/gyanta arány, de ezt a vásárlás helyén pontosan meg kell tudják mondani.
- A gyanta+térhálósítóra megadott fazékidõ (nyitott idõ) meghatározott bekevert tömegre és hõmérsékletre vonatkozik, azok emelésével rövidül! (Kötés közben a gyanta melegszik, ami a kötést tovább gyorsítja. Ez nagyobb mennyiség, eleve emelt hõmérséklet esetén fokozottan jelentkezik)
- A legtöbb epoxy különbözõ mértékben érzékeny a hõmérsékletre és páratartalomra, hûvös és/vagy párás környezetben kevésbé vagy egyáltalán nem kötnek meg. 20 fok feletti száraz klíma javasolt.
- Az epoxy jóval kevésbé veszélyes anyag mint a poliészter, de használatakor és a kötés alatt javasolt a szellõztetés. Gumikesztyû és hosszú ujjú munkaruházat javasolt. Ha mégis bõre kerül a gyanta gondosan töröljük le és alaposan mossuk meg langyos mosószeres vízzel. Dörzsölõ hatású tisztítószert vagy oldószert ne használjunk a lemosáshoz, mindkettõ könnyíti a gyanta felszívódását a bõrbe.
- A kész üvegszálas kompozit megmunkálásakor (fúrás, vágás, csiszolás stb) tartsuk szem elõtt hogy a keletkezõ por belégzése nagyon egészségtelen, minimum szellõztessünk de inkább alkalmazzunk helyi elszívást vagy légzésvédõ maszkot.
Remélem tudtam segíteni, ha további kérdése van keressen bátran.